Erre a műtétre nem csak esztétikai okok miatt kerül sor. A megnagyobbodott mellek számos panaszt okozhatnak, a hátfájástól az összefekvő bőrfelületeken kialakuló gombás folyamatokig. Gyakran a fő panasz, hogy a melltartó pántja bevág. A műtétre az élet bármely szakaszában sor kerülhet, néha már egész fiatalkorban fellépnek a panaszok, néha pedig a menopausa után jelentkezik extrém fokú mellnagyobbodás.
A női mell esztétikai műtétei közül ez a „legkomolyabb”: nagyon pontos tervezést és aprólékos kivitelezést igényel, időtartama hosszabb a többinél, ezért szinte mindig általános érzéstelenítésben végezzük. Mivel a nagy mellek elkerülhetetlenül megereszkednek, a mellkisebbítő műtét egyben mellfelvarrás is. A mellfelvarrási módszerek közül itt elsősorban az úgynevezett fordított T technika jön szóba ( ld. mellfelvarrás). A műtét előtt itt is kijelöljük a bőrön az eltávolítandó részeket, azonban igen jelentős kölönbség az, hogy itt nem csak a bőrből, hanem a mirigyállományból és a zsírszövetből is elveszünk. Ezután a mellet újramodelláljuk. A nagyobb műtét nagyobb sebfelületet is jelent, ezért gyakran draint (kis szívócsövet) hagyunk vissza a sebben néhány napra, hogy az esetleges vérzést, sebváladékot kivezessük. A bőrt rejtett varrattal egyesítjük, majd a sebet fedjük. Sportmelltartót helyezünk fel, pólyázásra általában nincs szükség.
Ennél a műtétnél jelentősen beavatkozunk a mell keringésébe és beidegzésébe is, ezért a mellfelvarráshoz képest valamivel gyakoribbak a szövődmények. Néhány százalékban fordulnak elő sebgyógyulási zavarok, ritkábban sebfertőződés, esetleg átmeneti vagy tartós érzészavar.
Megfelelően megtervezett és kivitelezett műtét esetén az eredmények igen jók, a fizikai panaszok megszűnnek, az esztétikai eredmény pedig nagyon látványos. Az eredmény tartós: megfelelő mértékű emlőredukció (mellkisebbítés) esetén újabb megereszkedésre sem kell számítani.
