Alapvetően két csoportba sorolhatók a páciensek. Az egyik csoport azokból áll össze, akikkel a természet eleve szűkmarkúan bánt.

A másik csoportot azok alkotják, akiknek korábban megfelelő méretű mellük volt, de terhesség, szoptatás után, esetleg nagymértékű fogyás miatt mellük megfogyatkozott. Ehhez sokszor megereszkedés is társul.

A plasztikai sebészeti rendelésen előfordul a nők egy harmadik csoportja is: náluk a kapcsolatteremtés zavara más eredetű, csak kivetítik valós vagy vélt testi hibáikra. Fontos, hogy ezt idejében felismerjük, mert itt a plasztikai műtét nem hozna érdemi fordulatot kapcsolataikban. Itt műtét helyett csak beszélgetésre szorítkozunk, helyes irányba terelve a pácienst.

Az implantátum a mai gyakorlatban a mellnagyobbítás elengedhetetlen eszköze. Ez egy szilikon-"tasak", amit különféle anyagokkal (sóoldat, szilikongél) tölthetnek fel. Korszerű plasztikai sebészeteken általában kohezív géllel töltött implantátumot használnak, amely nem szivárog, és a tasak esetleges sérülése esetén sem folyik szét a szervezetben. Állagára, tapintására nézve ez hasonlít legjobban az emlőszövethez. Maga a tasak igen rugalmas, ellenálló, a környezetével nem lép reakcióba. Korábban sima felszínű, ma inkább ún. texturált felszínű protéziseket alkalmazunk. Alakjuk szerint léteznek kerek, "csepp alakú", és úgynevezett anatómiai implantátumok is. Aki természetesebbnek tűnő melleket szeretne, annak általában kisebb, aki feltűnőt, annak nagyobb implantátumot javaslunk. A mellnövelési igényeknek határt szabnak az anatómiai adottságok (mellkas mérete) és a plasztikai sebész lelkiismerete.

• A protézist rugalmasságánál fogva viszonylag kis metszésen (4-5 cm) keresztül be lehet juttatni végleges helyére. Az implantátum behelyezéséhez először egy kis "zsebet" kell készíteni a szövetek között. Többféle elhelyezés is ismert, ezek megértéséhez ismernünk kell a női mellkas rétegeit kívülről befelé haladva:
• A legkülső réteg a bőr. Ez alatt helyezkedik el az emlőmirigy. Alatta található a mellizom hártyája, majd maga az izom. Ez alatt már a csontos mellkasfal van, vagyis a bordák és a bordaközti izmok. Ennek értelmében mellnagyobbító műtétkor az implantátumot az alábbi helyekre lehet beültetni:
• Az emlőmirigy alá közvetlenül. Ezt a megoldást általában akkor választjuk, ha a páciens saját emlője kismértékben megereszkedett, de még nem olyan mértékben, hogy mellfelvarrást tegyen indokolttá. Ilyenkor az implantátum magára húzza a megereszkedett bőrt, ezel újra feszessé teszi a mellet. A beavatkozás hátránya, hogy a melltartó viselése fokozottan ajánlott, hogy a megereszkedést elkerüljük.
• Készíthetünk helyet az implantátumnak a mellizom alatt is. Ennek előnye, hogy az implantátum kontúrja sokkal kevésbé kivehető, továbbá jóval kisebb a megereszkedés kockázata is. Hátránya, hogy csak kicsi, feszes mellek esetén lehet alkalmazni.
• Harmadik lehetőség a két első eljárás ötvözése, az úgynevezett "dual plane" technika, amikor az implantátum felső része az izom alá kerül, míg az alsó a mirigy alatt van. Ennek számos előnye van, de sajnos nem mindenkinél alkalmazható.
• A negyedik a "subfascialis" mellnagyobbítási technika, amikor a mellizom hártyája és az izom között alakítjuk ki az üreget. Hátránya, hogy nehézkes a preparálás, sok a vérzés, ráadásul nagyon gyakran nincs is egyértelműen preparálható izomhártya.
• Amennyiben a mell megereszkedése ezt szükségessé teszi, a mellnagyobbítást mellfelvarrással egészítjük ki.

A metszés lehetséges a mell alatti redőben, a bimbóudvar szélén, a bimbón keresztül, vagy akár a hónaljban. A mell alatti metszés előnye, hogy ha pontosan a redőbe esik, vékony heggel gyógyul, és később alig látható. Innen lehet az implantátumot a legpontosabban elhelyezni. A bimbó körüli félköríves vagy körkörös metszést általában akkor alkalmazzuk, amikor az egyik, vagy mindkét bimbó helyének vagy méretének korrekciójára is szükség van.

A mellnagyobbítás nem igényel feltétlenül altatást. Megfelelő kísérő gyógyszerelés mellett a mellplasztika akár helyi érzéstelenítésben, ambulánsan is elvégezhető. Ez azt jelenti, hogy a páciens már a műtét napján hazatérhet. Mindazonáltal, pácienseink igénye szerint lehetőség van az altatásos, vagy az epiduralis érzéstelenítésben végzett műtétre is, ez általában egy éjszakás bentalvást jelent.

Mai ismereteink szerint a szilikonprotézis nem jelent veszélyt az egészségre, és ezt több évtizedes kutatások is alátámasztják. Mindezek ellenére a mellnagyobbításon átesett páciensek esetében évenkénti ellenőrzést javaslunk (a TopForma Plasztikai Sebészeten az évenkénti fizikális vizsgálat ingyenes), hogy idejében észleljük az implantátum esetleges károsodását. Az egyéb lehetséges műtéti szövődmények hasonlóak a más beavatkozásoknál előfordulókhoz, viszonylag ritkák. Ezeket a kockázatokat a megfelelő kikérdezéssel és kivizsgálással, szükség szerinti kiegészítő gyógyszereléssel a minimálisra lehet csökkenteni.

A mellnagyobbítás speciális szövődménye lehet az úgynevezett "kapszuláris kontraktúra", amit az implantátum körül kialakuló tok kóros zsugorodása okoz. Ez rontja az esztétikai eredményt, sőt később fájdalmassá is válhat. Kockázata csökkenthető a korszerű implantátumok felhasználásával és a megfelelő műtéti technikával, de 100 százalékos biztonsággal nem előzhető meg. Az esetek nagyobb részében egyébként újabb műtéttel megszüntethető.

Az árakról itt tájékozódhat.