- 2024.02.13 -
A szépségideál folyamatosan változott az emberiség története során, és változik ma is, ám, hogy mi lesz a „szép” a jövőben, azt egyre kevésbé határozza meg külső kényszer.
Hogy mi a szép? Ízlés dolga! Ennek ellenére az idők folyamán állandóan kialakult egy bizonyos elképzelés a szépség fogalmáról, amely aztán meghatározta a testünkhöz való viszonyunkat. A történelem során ez állandóan változott, ám, és itt a lényeg a plasztikai sebészet szempontjából, a jelek szerint most visszatérünk a gyökerekhez…
Az ősember még ösztönösen működött, ennek megfelelően a szépségideál fogalmáról nem sok emlékünk maradt ebből az időből, bár a willendorfi Vénusz jól mutatja, hogy az őskorban a szépség a termékenység, a bőséges táplálék és gazdagság szimbóluma volt. Az akkori emberek nem éltek annyi ideig, hogy olyan betegségeik alakuljanak ki, melyek kóros elhízáshoz vezetnek, így aztán a szobron lévő túlsúly a túléléssel függ össze.
Ám az ókori civilizációkban már hangsúlyosabban jelent meg az emberi test szépségének fogalma. A római és a görög civilizációkban a természetes volt a szép, az egészséges volt a „divat”. Tisztelték az arányos testalkatot, és ez már az ókori művészetben is megjelent, a szobrok és műalkotások által bemutatott szépségideálok hangsúlyozták az arányosságot és a szimmetriát.
A rizsporos középkori Európában a bőrszín világosságát tekintették vonzónak, mivel az a gazdagságot és a magas társadalmi státust jelképezte. Az egészséges bőr és haj volt a kívánatos a felső körökben, és a dús alakot is gyakran értékelték. Ugyanakkor ekkor vált széles körben kötelezővé a fűző, amely vékony derekat kölcsönzött, de komoly egészségügyi problémákat is okozott egyben. Ám nem ez volt plasztikai sebészeti szempontból az első „trükk”…
A reneszánsz és a barokk már másféle testideált követelt meg, a teltebb idomok váltak a jólét szimbólumává. A Botticelli angyalok már kerekebb formákkal jelképezték az egészséget, de a test szépségének ideálja akkor is a gazdagságot kellett hogy szimbolizálja. A telt női testek és az erőteljes arcjegyek voltak divatosak, míg a férfiak esetében a hatalmas, díszes ruhák és a dúsabb szakáll voltak divatban.
A 19. és 20. század nagy változást hozott, a divatok és társadalmi trendek hatására gyakran cserélődtek a szépségideálok. Például a Victoria-korban a sovány, halvány bőrű nők voltak divatban, míg a 20. század második felében a vékony testalkat és az ápolt megjelenés volt a népszerű. A 21. században pedig már az elfogadás hozott új vonulatot, a megbélyegzés és kirekesztés helyett a sokszínű társadalmakban a változatosság vezetett a szépségideál fogalmának fakulásához. A társadalmak és kultúrák folyamatosan változnak, és ez hatással van arra, hogy mi tekintendő vonzónak vagy szépnek.
A plasztikai sebészet szempontjából a közösségi média térnyerése azt jelenti, hogy a szépségideálok, illetve azok halványodása lassan a világ minden szegletébe eljut. Az egészséges életmódra és az öngondoskodásra való törekvés befolyásolja a szépségideálokat, az egészséges bőr, a sportos testalkat vagy az ápolt haj például fontosabb szempont lehet a jövőben, annál, mint hogy milyen színű, alakú vagy formájú az adott testrész.
A modern nyugati társadalmak egyre inkább felismerik és elfogadják a sokféleséget és a különféle megjelenéseket, ennek eredményeként olyan jellemzők, mint például a fogköz vagy a pigmenthiba, amelyek korábban esetleg negatív előítéleteket váltottak ki, most már elfogadottabbak és akár vonzónak is tekinthetők. Ennek a felfogásnak az eredménye pedig nyitottság a különbözőség felé, amely aztán egy sor önértékelési probléma feloldásához vezethet.
Persze, hogy mit hoz a jövő a plasztikai sebészeti trendek szempontjából, nem tudni. Hogy a mellnagyobbítás marad-e az egyik legnépszerűbb esztétikai beavatkozás, hogy a fehér vagy a napbarnított bőr lesz-e a trendi, mindegy is. A lényeg, hogy egyre kevésbé nyomasztó a kényszer, hogy mindenképpen alkalmazkodni kelljen, ehelyett lehetünk, amilyenek akarunk…
Vissza
