- 2021.05.11 -
A has egy kritikus terület: általában ide rakódik le a leghamarabb a fölösleg, és sok esetben innen távozik utoljára. Pedig a lerakódott plusz kilóktól nemcsak azért lenne jó megszabadulni, hogy elégedettebbek legyünk az alakunkkal, de az egészségünk érdekében is. A hasi zsír jelentős mértékű növekedése ugyanis számos betegség kialakulásához vezethet: növeli a szív- és érrendszeri betegségek, az agyvérzés és a szívroham, az asztma, valamint a koszorúér megbetegedések kockázatát, de számos egyéb, az egészségünk szempontjából káros hatása lehet.
De miért pont a hasunkra hízunk? A jelenség hátterében különböző okok állhatnak: lehet genetikai a probléma, de egy betegség, vagy az életmódunk is befolyásolhatja azt, hogy miért pocakosodunk.
Egészségtelen táplálkozás, túlzott alkoholfogyasztás
Az egészségtelen, finomított szénhidrátokban gazdag ételek és a cukros italok fogyasztása a szervezetünk részéről intenzív inzulinválaszt vált ki, aminek következtében folyamatosan ingadozik a vércukorszintünk. Ha táplálkozásunk jelentős része huzamos időn keresztül üres kalóriákból áll, nagy valószínűséggel mindent megtettünk a hasi zsír felhalmozódása érdekében. A gyakori alkoholfogyasztás is fokozza a hasi elhízás kockázatát, nem csupán a magas kalóriatartalma miatt, de azért is, mert az alkohol a szervezetünk zsírégető képességét csökkenti.
A genetika és a hormonok szerepe
A genetikai örökségünk szintén befolyásolhatja azt, hogy hajlamosabbak vagyunk-e hasra hízni. Ha családtagjainkon azt látjuk, hogy pocakosodásra hajlamosak, érdemes fokozottan odafigyelnünk az egészséges étkezésre és a megfelelő testmozgásra.
A hasi elhízáshoz a hormonrendszer egyes zavarai is hozzájárulhatnak. A policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedő hölgyek például – a megnövekedett tesztoszteronszint és a menstruációs zavarok kellemetlen tünetei mellett – az elhízásnak is fokozottabban ki vannak téve. A menopauza ugyancsak kiváltó ok lehet. Mivel változókor idején kevesebb ösztrogén termelődik, ezért azok az érintett hölgyek is elkezdhetnek hasra hízni, akiknél korábban ez nem volt jellemző. Az életkor előrehaladásával lelassul az anyagcserénk, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a testsúly megőrzése egyre nehezebb feladat lesz.
Stressz és alváshiány
A stresszes életmód az egész szervezetünkre hatással van, számtalan betegség kialakulását befolyásolja, és növelheti a hasi elhízás valószínűségét is. A jelenség hátterében a kortizol néven is ismert stresszhormon mennyiségének növekedése állhat, aminek következtében megemelkedik a vércukorszintünk, s így megnő az étvágyunk. A stressz és az alváshiány miatt nagyobb késztetést érzünk zsírokban és szénhidrátokban gazdag ételeket választani, ráadásul az anyagcsere zavarai, és bizonyos hormonok termelődése miatt a szervezetünk is egyre több energiát raktároz el.
Terhesség utáni hasi zsír
A terhesség sajnos általában nem tűnik el nyomtalanul. Főként a mellek, a csípő, és a has azok a testrészek, amik szülés után nehezebben nyerik vissza eredeti formájukat. A várandóság utáni megereszkedett has kialakulásához egy nagyobb mértékű súlygyarapodás, valamint a kötőszövetek nyúlása is hozzájárul.
Milyen esetekben segíthet a zsírleszívás és a hasplasztika?
Megfelelő táplálkozással és testedzéssel általában maradéktalanul meg tudunk szabadulni egy pár felesleges kilótól, és bőrünk is rugalmasan alkalmazkodik az új kontúrjainkhoz. Egy nagyobb mértékű fogyás következtében viszont előfordulhat, hogy bizonyos területekről nem tudjuk teljesen ledolgozni a zsírt, és bőrünk zavaró mértékben megereszkedik.
Fontos tudni, hogy a zsírleszívás nem váltja ki a fogyókúrát, viszont lehet annak kiegészítője. Ha összességében elégedettek vagyunk a súlyunkkal, viszont valahol maradt egy kis plusz, attól szerencsés esetben meg lehet szabadulni zsírleszívással. Ezt az eljárást azokon a területeken lehet alkalmazni, ahol a zsír a bőr alatt helyezkedik el. Gyakori ilyen testrészek például a deréktáj (úszógumi), a has elől, vagy a térdtájék. Nagy has (sörhas) esetében a zsír nagyobb része a hasfalon belül helyezkedik el (ez az úgynevezett zsigeri háj), amit nem lehetséges leszívni.
A hasplasztika szintén inkább fogyás után lehet indokolt, amikor a has bőre lóg, vagy súlyosabb esetekben akár kötényszerűen a szeméremdombra ereszkedik. Az úgynevezett mini-hasplasztika során csak ez a kötény kerül eltávolításra, ám ha a felső hasfél bőre is lóg, teljes plasztikára van szükség.
Nem szabad tehát magunkat abban a tévhitben ringatnunk, hogy a fogyókúrát megúszhatjuk egy kis plasztikával, ám bizonyos esetekben a zsírleszívásnak és a hasplasztikának is megvan a maga létjogosultsága.
Vissza
