- 2022.02.15 -
Mindent lát, csak magát nem. Kivéve, ha a tükörbe nézünk. A tekintetünk bár lehet friss és üde, de az idő múlása bizony szembeszökő nyomot hagy legkitüntetettebb érzékszervünkön is. Emellett még számos egyéb oka is lehet annak, ha elégedetlenek vagyunk szemünk esztétikájával. Amennyiben problémánk van a látószervünkkel, ne habozzunk megfelelő szakmai segítségért folyamodni. Önképünk helyreállításában, közérzetünk és életminőségünk javításában nagy segítségünkre válhat plasztikai sebészünk munkája. Az alábbiakban a szemünk egy szűkebb területére, az azt övező részekre kívánunk fókuszálni, különös tekintettel az alsó és felső szemhéjakra, valamint górcső alá vesszük azt is, hogy miképpen válhat a javunkra ezen területek plasztikai korrekciója.
A szemhéjak leggyakoribb elváltozása a szemhéj-megereszkedés. Ez szűkebb szemrést eredményez, amely a pupillaszélt és akár magát a pupillát is elérheti. Ennek következtében a látást is komolyan befolyásolhatja, ugyanis így nem jut kellő mennyiségű fény a pupillán keresztül a szembe. Továbbá a külső szemhéjredő lógása a látótér beszűkülését eredményezheti, amely korlátozhatja az oldalra tekintést, és egyfajta kukucskáló érzetet válthat ki. Végül már abban elfáradunk, hogy a saját szemünket vagyunk kénytelenek nézni. Kialakulásának hátterében számos tényező állhat, lehet veleszületett, idegi, vagy izom eredetű megbetegedés, kiválthatja trauma, erős mechanikai behatás, de lehet akár látszólag minden előzmény nélkül való is. Amennyiben hirtelen jelentkező állapotváltozást tapasztalunk, úgy mindenképp érdemes haladéktalanul felkeresnünk a kezelőorvosunkat. A legtöbb esetben azonban ezeknél természetesebb eredetről beszélhetünk: az öregedésről.
A felső szemhéj megereszkedésében ugyanis olyan tényezők is szerepet játszanak, mint a dohányzás és a táplálkozás minősége, illetve egyéb alkati tényezők és környezeti hatások. Jellemzően a negyven év feletti korosztályt érintett, de genetikánkból adódóan ez kortól és nemtől függetlenül bárkit érinthet. Nem véletlenül tartozik a legnépszerűbb és leggyakoribb plasztikai beavatkozások közé az alsó és felső szemhéjak plasztikája. Idővel ugyanis lassulnak szervezetünkben az anyagcsere folyamatok, ezáltal csökken a termelődött kollagén mennyisége is, amely nagy hatással van többek között az elasztikus rostok állapotára. Ebből mi annyit érzékelünk, hogy bőrünk veszít feszességéből és rugalmasságából, tehát szemhéjunkon a bőr elkezd szépen lassan lefelé vándorolni, megereszkedni és megnyúlni. Például a felső szemhéjon rálóg a szempillákra, amitől szemünk megfárad, elnehezedik, és nem azt a friss, üde és kifejező tekintetet fogja közvetíteni, amelyet szeretnénk. Azért annyira ne csüggedjünk el, ugyanis általában a szemkörnyéki ráncok a legelsők, melyek az idő múlásával jelentkeznek. Bizakodásra adhat okot a fiatalodni vágyóknak, hogy a szemhéjplasztika egyike a leglátványosabb műtéti beavatkozásoknak, mellyel akár öt-tíz évre szavatolhatjuk az önfeledt kacsintás élményét. Amikor az olyan preventív eljárások, mint a szemhéjtoalet, vagy az arcjóga, a kozmetikusok segítsége és a különféle kozmetikumok használata már nem érik el a kívánt hatást, a legmegfelelőbb eredményt a szemhéjplasztika szolgáltathatja.
A műtét lebonyolításának részleteit nem kívánom mélységeiben tárgyalni. Ennek négy egyszerű oka van: egyfelől nem vagyok orvos, és az interneten már így is végtelen mennyiségű információ kering e témában, másfelől mivel mindannyiunk szeme más és más, érdemes minden pácienst egyedi esetként kezelni, tehát egy esetleges műtéti beavatkozás lefolyása is személyenként eltérő lehet. A legfontosabb pedig, hogy semmi sem pótolhatja a személyre szabott és szakmai szempontból legmegfelelőbb orvosi konzultációt.
Egyelőre beérjük annyival, hogy egy nem megterhelő, érzéstelenítéssel végrehajtott, fájdalommentes, ambuláns, alacsony kockázatú rutin sebészeti beavatkozásról beszélünk, amely legfeljebb egy-másfél órát vesz igénybe, és akár egyéb eljárásokkal kombináltan, összevontan is végezhető. A páciens aránylag hamar visszatérhet életének megszokott kerékvágásába, ugyanis a varratszedés a műtétet követő negyedik-ötödik napon esedékes.
Engem most jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy melyek azok a faktorok, amelyek mégis eltántoríthatnak egy ilyesfajta beavatkozás kezdeményezésétől? Mi késztethet bennünket arra, hogy szemet hunyjunk e bosszantó és sokszor az elviselhetetlenségig fokozódó elváltozás felett? Vizsgálódásaim során leginkább két elbizonytalanító tényező körvonalazódott előttem, az egyik az anyagi megfontolás, mondván ez biztosan túl drága, úgysem engedhetem meg magamnak, a másik pedig a félelem.
Az előbbi megkérdőjelezésére hajtsunk végre egy röpke gondolatkísérletet. Adott egy negyvenöt éves nő, aki már öt éve elégedetlen szemhéjai esztétikájával. Átlagosan napi öt percet gondol neheztelve azok állapotára. Emellett sminkeli is magát, mely jelen körülmények között átlagosan napi húsz percét emészti fel. Az elmúlt öt évben így hozzávetőlegesen százötven órát töltött az elszomorító gondolatokkal és további hatszázat sminkeléssel. Végül megelégelte a halogatást, rávette magát a műtétre és most arra gondol, hogy miért is nem tette meg hamarabb? Megszűntek a nyugtalanító gondolatok, visszanyerte magabiztosságát, és nem utolsó sorban a sminkeléssel töltött idő is lerövidült, ugyanis ami eddig húsz percébe telt, azzal most három perc alatt végez. Belegondol, mennyi időt is takaríthatott volna meg, ha nem halogatja a döntést, és azt az időt sem kellett volna feszélyező gondolatok közepette töltenie. Ami az elmúlt öt esztendejében hétszázötven órájába került, azzal a következő öt évben kilencven óra alatt, oldott hangulatban végez. A mérleg egyik nyelvén beáraztuk az aggodalmunkat, tehát ilyen órabérben aggódunk, a másikon pedig rengeteg időt takarítottunk meg, és közben a tekintetünk is ragyog. A halogatás viszont sokszor teljességgel megbénítja az embert, hiszen igencsak embert próbáló feladat a félelmeinkkel való szembenézés.
A félelem habár nem indokolt, de teljesen érthető. A civilek túlnyomó többségének borsódzik a háta az olyan kifejezések hallatán, mint a szike, bemetszés, vágás, vagy varratszedés. Nem is beszélve arról, ha az a szike teljesen valóságos, és éppen a szemünk felé közelít. Bármely testrészünk felé közeledvén hátborzongató érzést kelt, ráadásul most a szemünkről van szó, melyet úgy óvunk és féltünk, mint a szemünk fényét. A félelmeknek elejét venni és azokat eloszlatni sem tudom, mindamellett úgy tapasztaltam, hogy az bizonyos mértékben mindenkiben jelen van. Ami viszont az érdekes, hogy a páciensek szinte kivétel nélkül arról számolnak be, hogy a félelem a műtőasztalig bár fokozódott, de arra felfeküdvén megkönnyebbülést és felszabadulást éltek át, a félelem pedig nyomtalanul szertefoszlott. Sebészeti beavatkozásról lévén szó, bár jár némi kellemetlenséggel, de az érzéstelenítésnek köszönhetően ez nem jelenthet problémát egy átlagosnál csekélyebb fájdalomtűrő képességgel rendelkező személy számára sem.
Már csak a bátorságunkat kell összegyűjtenünk, hogy merjünk megfelelő szakmai segítséget kérni. Pár óra alatt visszapörgethetjük az idő kerekét, így megfiatalodva térhetünk végre vissza a megszokott kerékvágásba.
Vissza
