- 2019.06.17 -
Tagadhatatlanul az információ korát éljük, és mindez természetesen kihat az orvostudományra is. Ma már teljesen hétköznapinak számít, hogy egy-egy orvosi beavatkozás előtt a Google-t hívjuk segítségül, hogy a lehetséges rizikókról vagy a várható felépülésről tájékozódjunk.
Sajnos mindennek megvan a maga árnyoldala: számos féligazságba futhatunk bele, melyek szorongást és bizonytalanságot szülnek. Cikksorozatunk első részében a mellnagyobbítással kapcsolatos leggyakoribb tévhiteteket vesszük górcső alá.
Az egyik leggyakoribb tévhit, miszerint mellnagyobbítás után nincs lehetőség a csecsemők természetes táplálására. A valóság ezzel szemben az, hogy semmilyen káros anyag nem kerül a kicsi szervezetébe az implantátumból. A mirigyállomány és a tejcsatornák érintetlenek maradnak, így semmi akadálya nincs a szoptatásnak.
Régebbi - 20-30 évvel ezelőtti - implantátumok esetén előfordult, hogy a tok szakadása kapcsán a folyékony szilikon szétfolyt a szervezetben. A manapság használatos, ún. kohezív (formatartó) szilikongél-töltetekkel ilyesmi már nem történhet meg. Emellett a korábbi implantátumoknál viszonylag gyakran tapasztalt szilikonszivárgás („silicone bleeding”) sem jellemző az újakra.
Tény, hogy az implantátum befolyásolja a vizsgálatot, de megfelelő készülék és rutinos szakember számára nem jelent problémát a plasztikázott mell röntgenezése. Ugyanakkor a vizsgálat előtt mindenképpen jelezzük, hogy mellnagyobbításon estünk át.
A legkorszerűbb, csúcsminőséget képviselő implantátumokra a gyártók akár élettartam garanciát is vállalnak, de ha pontosabban utánajárunk, kiderül, hogy ez nem a beteg élettartamát jelenti, hanem az implantátumtól elvárhatót. (ami általában 10 év). Általánosságban elmondható, hogy legfeljebb 15 év után mindenképp cserélni kell a mellprotézist. Az éves kontroll ugyanakkor elengedhetetlen, rendellenesség esetén pedig természetesen előbb is szükség lehet a cserére.
Amennyiben további kérdései lennének a mellnagyobbításról, keressen minket bizalommal elérhetőségeinken!
Vissza
